A kertterápia lehetőségei a demencia kezelésében

Az utóbbi évtizedben, szignifikánsan növekedett azon idős ellátottak száma, akik a demencia valamely típusával élnek. A korábban kialakított intézményes feltételek sem infrastrukturális, sem gondozástechnikai, sem szemléleti kérdésekben nem tekinthetőek többé relevánsnak, hatékonynak, vagy ideálisnak. Az Alzheimer-kór, a vasculáris demencia, a Parkinson-kór, vagy a Lewy-testes demencia mind olyan speciális és ugyanakkor gyakori kórképek, amelyek szakmailag emeltebb, személyközpontúbb, szemléletében specifikusabb, a demencia meglétét elfogadó és ahhoz igazított, célirányos, hatékony gondozási megközelítést igényel.

A demencia sajátosságai

A betegséggel járó tünetek és szimptómák különbözőek lehetnek a demencia egyes típusainál. Ezek már eredményei és tükrei az agyban végbemenő folyamatos hanyatlásnak, az agysejtek normális funkciójának sérülésének, elhalásának. Alzheimer-kórnál például (ami egyben a leggyakoribb demencia típus), a változások elsőként az hippokampuszban jelentkeznek, ami az agynak azon része, amely a memóriáért felelős, az emlékekért, amelyeket életünk során felhalmoztunk. Éppen ezért, az ilyen típusú megbetegedéssel élők már a korai stádiumban is mutatnak memóriavesztésre utaló tüneteket. Összehasonlításként, egy másik típusnál, a frontotemporális demenciánál ugyanakkor az agy elülső, frontális és temporális lebenyei, érintettek legkorábban. Így az ezzel a típussal élők hamarabb mutatnak személyiségbeli változást, valamint nehézségeik támadnak a napi dolgok tervezésében, szervezésében jóval azelőtt, hogy bármilyen probléma felütné a fejét az emlékezés képességében.

Ápolási környezet

A gyógyszeres és más konvencionális terápiák mellett egyre nagyobb szerepet kap az ideális környezet megteremtése is a demenciában szenvedő betegek számára. Az ideális terápiás környezetnek, a demenciával élő beteg szükségleteire is maradéktalanul válaszolnia kell. Célunk gondozóként az, hogy egyfajta általános kényelmet, fizikai és mentális jólétet biztosítsunk az érintett ellátottaknak. Ezt a biztonságérzet maximalizálásával érhetjük el leginkább. Tévhit azt gondolni, hogy a kognitív hanyatlással élő betegnek irracionális elvárásai vannak. Valójában az alapszükségletekre koncentrálódik az a komfortzóna, ahol a beteg magatartása egyensúlyban tartható, kezelhető. A demenciabarát környezet úgy is tekinthető, mint „egy plusz fő ápolói személyzet”, mert segítségével a beteg kevésbé zavart, viselkedése kiszámíthatóbb, együttműködőbb a terápiát és a gondozást nyújtó ápolói személyzet felé. A demenciával élőkre igazoltan és mérten pozitív hatást kifejtő, terápiás környezetnek léteznek általános ismérvei, melyek a következők:

  • támogatja a beteg önállóságát és mozgását
  • segíti a demenciával élő tájékozódását
  • biztonságos
  • otthont idéző (ismerős)
  • érdekes, érthető
  • felkészült az extrémitásokra

A terápiás környezet alatt nem csak a kórtermet, szobát kell értenünk, hanem azt a tágabb környezetet is, ahol a betegek gondozása zajlik, ahol az idejüket töltik. Ezek közül egyre nagyobb jelentőséget kapnak a kültéri környezeti elemek (különösen a több beteget ellátó központokban). Egy jól tervezett kültéri pihenőhely számos szükségletét kielégíti a demenciával élő betegnek, miközben az ellátást végző személyzetnek is a munka közbeni feltöltődés egy forrása lehet. A kellően átgondolt külső helyszín a kezelésnek is része. Főként azoknál a demenciával élő betegeknél, akiknél jellemzően megfigyelhető a nyugtalanság, agitáció, agresszió és sokat mozognak, sétálnak. A megfelelően kialakított külső környezet hatásosan csökkenti a feszültséget, frusztrációt. Amellett, hogy privát, személyes teret is biztosít, helyet ad közösségi elfoglaltságoknak is. Multiszenzoros stimulációval is rendelkezik, amennyiben helyet kapnak benne a különböző színek, formák, illatok, anyagok (Füredi, Tariska & Gerevich, 2002).

A demenciakert mint terápiás eszköz

Vannak olyan kertek, amelyeket gyógyításra szántak, segítik az általános jóllét fenntartását, javítását, amely magába foglalja a lelki, érzelmi és fizikai egészséget. A kertek kialakítása, funkciói minden esetben igazodnak azokhoz az emberekhez, akiknek szánják. Figyelembe veszik a betegek fizikai és mentális sajátosságait, lehetőségeit és igényeit. A terápiás kertek használata beépül a betegek ápolási protokolljába, kiegészítve azokat a konvencionális kezeléseket, amelyeket az ápolási- és egészségügyi intézményekben kapnak. Léteznek speciális „demenciakertek” is, amelyeket az érrendszeri és degeneratív demenciában szenvedő betegeknek építenek. Ezeket a kerteket kifejezetten a demenciával küzdő páciensek igényeinek megfelelően alakítják ki (Gonzales & Kirkevold, 2013). Általában ápolóközpontok, illetve idősotthonok környezetében találhatók, és tervezésükkor figyelembe vesznek minden, a betegségre jellemző, annak bármely fázisában felmerülő fizikális és mentális tünetet. A kertek célja, hogy egy megfelelően megtervezett környezett jöjjön létre, amelyben az egészségügyi és szociális ellátásnak köszönhetően mérsékelhetők a betegség tünetei, és ezáltal enyhíthetők a családtagok és a gondozók terhei is.

Egy „demenciakert” átgondolt tervezést kíván, mert terápiás környezetként képes lehet arra, hogy aktivál régmúlt emlékeket a demenciával élő idős betegeknél. Kialakításának alapelvei megegyeznek a belső térben létrehozott terápiás környezetével, vagyis:

  • támogatja az önállóságot
  • segíti a beteg tájékozódását és stabil mozgását
  • érdekes
  • felkészült az extrémitásokra
  • otthoni környezetet idéző
  • biztonságos
  • kényelmes, egyszerű, érthető
  • éjszaka is funkcionál, használható a lakó számára

A demenciakert mindenkinek kellemes élményt ad, de ami a legfontosabb, hogy meghatározott elemeket betartva és beiktatva, különösen élvezhető idős ellátottak számára, akik Alzheimer-kórral, vagy más demencia típussal élnek. A tervezésnél érdemes kultúra specifikusan azonosítani azt, hogy a betegek többségét kitevő generáció számára, melyek azok a növények, virágok, illatok, amelyek fiatal felnőtt korukra jellemző, számukra ismerős lehet. A hortenzia, muskátli, levendula, rozmaring látványa és illata ilyen lehet. Csak úgy, mint a füves terület néhány százszorszép „folttal”, vagy a nedves, harmatcseppes növény látványa. A terápiás konyhakert biztosítása nem csupán látványnak érdekes, de azoknak, akiknek életük során sok tapasztalatuk volt ilyennel, szívesen részt vesznek ennek gondozásában, vagy a „termés” leszedésében, egy-egy hozzávaló begyűjtésében, ami ugyancsak terápiás célt szolgál (kielégíti a gondoskodás és a hasznosság érzelmi szükségleteit például).

Ma már bizonyított tény, hogy a demenciával élő betegek mentális kapacitása megváltozik és az intellektus szintje helyett, az érzékelés szintje kerül előtérbe. ilyen speciális kialakítású kertben a beteg képes arra, hogy megtapasztalja a hangokat, illatokat, a szökőkút csobogását, a madarak énekét, vagy éppen más emberek látványát, akik élvezik az ottlétet (Kwack, Relf & Rudolph, 2005). Olyan betegeknek is élvezhető, akik tolószékhez kötöttek. (jó esetben ezek a betegek is aktívan bevonhatók például a kertészkedésbe.)

A demenciabarát kert tervezésének alapelvei

A demenciabarát kertnek vannak speciális ismérvei, amelyek összecsengenek a tervezési alapelvekkel is. Ezek a következők:

  • folyamatos sétát lehetővé tevő ösvény, amely önmagában végződik, és amelytől érthető, tiszta útvonal vezet vissza az épületig, ha a beteg úgy dönt, elég volt. (a keringő legjobb, ha 8-as vagy ívelt formát ír le)
  • az ösvény átvezet a virágágyások és kerti szobrok, szökőkút között
  • az ösvényen pihenő padok vannak elhelyezve, meghatározott távolságban, ismétlődően (10-15 méterenként jól látható, a környezettől elkülönülő, „kiugró” módon)
  • a virágágyás és egyéb növények, formák nem túl magasak, így a kert távolról is átlátható, nehéz „megbújni” benne. (ezáltal a gondozó személyzetnek is szemmel tartható)
  • az ösvény szélessége lehetőséget ad a kerekes székes használatra is
  • a válogatott növények sérülést nem okozhatnak akkor sem, ha a beteg megérinti azokat (nem tüskés, nem mérgező, nem szúró levelű)
  • a kerengő ösvény akadálymentes, és esőben, hóban, csúszásgátló természetű, mindig tisztított, takarított; lépcsőt, fellépőt nem tartalmaz
  • a kerengő egyes részei árnyékosak, mások napsütötte szakaszok
  • a kerengő ösvény világos, éjjel is megfelelően látható. (napelemes lámpák, foszforeszkáló sávok, jelek szegélyezik)
  • a terápiás konyhakert a fő útvonal közlekedését nem akadályozza, a munkaládák emeltek, így a kerekes székes, vagy mozgásukban korlátozottabb idős betegek is könnyedén hozzáférnek
  • a sétáló ösvényt kerti szobrok, madáretetők, kancsók, színes állatfigurák, boltívek, régi időket idéző dekorációs elemek teszik érdekessé, melyek szintén megfelelnek a biztonságos szempontoknak és ellenállnak a változékony időjárásnak
  • a kerengő egyes részei az egyedi dekoráció és a feliratok, jelzések segítségével iránypontként is szolgálnak, ami támogatja a beteg tájékozódását
  • a terápiás kertnek vannak otthont idéző, vagy funkcionális elemei, olyan felszerelése, ami otthoni tevékenységet, családi környezetet idéz (pl. lehet teregetni, akár dekorációként egy két ruhadarab lenghet a szélben)
  • az aktivitást segítheti és egyben iránypontként is kiváló a postaláda pózna (ez terápiás hatású is lehet, hiszen a beteg maga ’postázhatja leveleit’, vagy a buszmegálló elhelyezése a külső helyszínen)
  • az ösvény vonalán kapaszkodók segítik a biztonságos mozgást
  • a terápiás kert rendszeresen karban tartott

A demenciakert használata az ápolási munkában

A demenciakertnek számos előnye van: segíti a gyorsabb felépülést demenciától független, szervi betegségekből; redukálja a stresszt, csökkenti a magas vérnyomást; segíti a dementált beteget a napi ritmusa fenntartásában; segíti a D vitamin természetes felszívódását és növeli a fizikai aktivitást. Általánosságban véve aktiválja a motorikus képességeket (séta, kinyúlás, behajlítás, fogás stb.); kellemes formája a test mozgatásának, növeli az általános erőnlétet, stimulációt biztosít és érdeklődést vált ki. Támogatja a relaxációt és a szociális interakciót (Edwards, McDonell & Merl, 2012).

A gondozást végző személyzet a demenciakert minden zegzugát jól kell hogy ismerje és hatékonyan használja az ott végezhető aktivitások említését kommunikációjában adott betegnél. Ezzel személyre szabottan tudja elérni azt, hogy adott betegnek a megfelelő „csábítást” adja arra, hogy az hajlandó legyen kimozdulni, részt venni a kültéri foglalkozásban. Például: „fel kell tölteni a madáretetőket, segítene nekem? Szegénykék már biztosan éhesek”, vagy „Képzelje, kibújtak a tulipánok, lejön velem megnézni?”, esetleg „Kellene egy kis rozmaring az ebédhez, lejön velem szedni egy csokorral a kertből?”.

summicron